Nehéz meghatározni, hogy a gyakori kérdések listáján vajon hányadik, de az egyik legbonyolultabb és legmegosztóbb téma a leander gondozásával kapcsolatban.

Bonyolultsága abból fakad, hogy sok a paraméter, ami alapján ezt lehet csinálni. Melyek az indokok, milyen módszerek vannak, milyen eredményt szeretnénk elérni, mikor kell ezt az egészet egyáltalán csinálni? Ezeken próbálok meg most végigmenni, hangsúlyozva azt, hogy biztosan van aki nálam ezt sokkal jobban tudja. Ezek nagyrészt az én meglátásaim, saját tapasztalataim.

Miért kell metszeni egyáltalán a leandert?

A leandert nem kell feltétlenül metszeni. Ő a maga természetes módján is köszöni szépen, de jól elvan. Látunk nagyon sokat (fotókon, élőben) a természetes mediterrán élőhelyein, ahol nincs metszve, szabadon nő ahogy akar. Ez a hozzáállás is jó lehet, még amellett is, hogy van különbség a kétféle “leander élet” között. Nálunk általában nem szabadföldben van, és legtöbben fagytól védett helyre hurcoljuk télre.

Mégis akkor mi értelme van a metszésnek?

Több célunk lehet azzal, hogy ollót ragadunk és nyirbálunk. Az esetek nagy részében, szerintem kb 80%-ban azért metszünk, mert a küllemén szeretnénk alakítani. Nem olyan bokros, kevés rajta a virág, fel van nyúlva, lógnak az ágai, keresztbe-kasul nő mindenfelé, ritka, öreg, görbe. Vagy éppen túl magas, túl széles, emiatt nem fér be a telelőhelyre.

Az esetek maradék része valamilyen egészségügyi vágás, pl. mechanikai sérülés, betegség, kártevő fertőzés. Ha nehezen szabadulunk meg valamilyen kártevőtől, jellemzően atkától, akkor a drasztikus visszavágás szokott lenni a jó döntés. Az atkaszívta levelek már úgyis csúnyák maradnának, hiába sikerült megszabadulni tőlük, és visszavágás után könnyebben is kezeljük vegyszerekkel (ha kell). Gombabetegségek esetén is néha vissza kell vágni, de ez ritkábban fordul elő, könnyebb védekezni ellene (és nyáron a kánikulai időszakban nem is jellemző).

Nekem még volt olyan esetem is, amikor jó sokat kihordtam a telelő helyről kora tavasszal “levegőzni”, +3 fokot jósoltak, és -4 lett belőle. Csörgősre fagyott a legtöbb, szinte mindet vissza kellett vágni.

Gyávák vagyunk?

Mi a nehéz benne? Nem, nem a technikája az, ami kifog rajtunk. Nekiállni nehéz, mert mindig sajnáljuk azokat az ágakat, virágokat amiket levágunk. Parázunk hogy elrontjuk, elcsúfítjuk. “Milyen szép, milyen zöld, milyen sok virág van rajta, milyen sok szép virág lehetne rajta, mennyit nőtt már hogy ekkora legyen”. Mindenkinek ez jár a fejében, és első körben ezen kell változtatni.

Kezdőknek én azt javaslom, hogy ha ezt nem tudja elengedni fejben, akkor legyen egy kísérleti alanya, amin tud próbálkozni. Egy olyan fajta, amit könnyen be lehet szerezni, és tényleg nem kell sajnálni. Megölni úgysem tudjuk a növényt, valami biztosan lesz belőle. Most egy kicsit sajnálom, hogy tavasszal nem gondoltam arra, hogy majd blogolni fogok és jól jönne pár fotó, mert néhány előtte-utána kép szemléltetné, hogy milyen változásokat lehet elérni. Most majd csinálok jó sok képet, és lehet hogy jövőre kiegészítem a mostani irományomat.

Milyen formákat érhetek el?

Csak a fantázia szab határt. Komolyan. Nem is tudom, érdemes-e belekezdenem, hogy kivesézzem, talán a legnépszerűbbeket össze tudom foglalni.

Bokor

A legnépszerűbb szerintem az egyszerű “bokor” forma, ilyent látok legtöbb helyen. Szép, kerekded, formás, nem túl sűrű, nem túl ritka, soksok virággal a külső “héján”. Azt is lehetne mondani, hogy ez áll a legközelebb a természetes formájához, mi csak kicsit “segítünk” neki abban, hogy szép legyen, esetleg abban, hogy ne kelljen karózni és kötözni.

Fa, magas törzs

Egyre népszerűbb forma ez is, de sajnos nem mindegyik fajtával könnyű elérni a fa alakot. Ha magas törzsű leandert szeretnénk nevelni, akkor egy egyenes ágat kell hagyni, a többi hajtást (ha van) le kell mindig törni. Ez sem olyan bonyolult történet egyébként, mint ahogy sokan gondolják, ha eléri a kívánt magasságot, akkor ott elvágjuk, és hagyjuk hogy a vágás alatti nódusznál elágazzon. Minden hajtást letörünk alatta, ha tolja. A magassága változó lehet, de arra figyelni kell, hogy minél magasabbra hagyjuk, annál könnyebben feldönti a szél. Ha elágazott, akkor az első hajtásokat szintén vissza kell vágni, és így tovább, tudjuk alakítani ahogy szeretnénk. Sokan szeretik ezt a formát, mert kisebb helyen elfér.

Egyéb formák

Én a többi formáról most nem írnék bővebben, talán majd egyszer kifejtem külön témaként. Amiket még láttam, és ötletesek voltak azok a fonott törzsek, ernyő, váza forma, de még a bonsai-hoz hasonló nevelés is elképzelhető, amikor valamilyen teljesen természetellenes formát hozunk ki belőle.

Mikor kell metszeni?

Céltól függ. Bármikor lehet, mindennek van következménye, előnye, hátránya. Egy általános alapszabály, pontosabban tény amit jó tudni, hogy a lemetszett ágon növő új hajtások a metszés évében általában nem, vagy csak gyengén fognak virágozni. Erre a videóban lent lesz ellenpélda, erős gyökérzettel és jó földdel lehet cáfolni a fentieket. Tehát ezt jó szem előtt tartan, és tudatában lenni amikor nekiesünk nyirbálni.

Most amikor ezt írom, már nyár közepén járunk, július vége van. Ilyenkor egyre jellemzőbb az, hogy a virágzás alábbhagy, rövidebbek a nappalok és hűvösebbek az éjszakák (és a kitolt bugák jelentős része elvirágzott). Léteznek trükkök a folyamatos dús virágzás fenntartására, nálam is vannak különböző kísérletek erre, de általában június vége, július eleje a csúcs (nyári napforduló plusz-minusz 2 hét). Ebben az időszakban veszik elő a legtöbben az ollót, esetleg fűrészt, ágvágót.

Metszés nyár közepén-végén

Ha ilyenkor hajtunk végre alakító metszéseket, akkor az egyetlen hátrány az, hogy adott esetben sok virágot dobunk ki, és néha elhamarkodott döntésnek érezzük (sajnáljuk, ahogy feljebb írtam).

Ezzel szemben nagyon sok előnye van.

1. Az ilyenkor meghagyott ágakon növő új hajtások a tél előtt még meg tudnak erősödni, könnyebben átvészelik a telet.
2. Az előzővel összefügg, ha ilyenkor erős ágat tudunk nevelni, akkor az következő évben teljes mértékben készen áll a virágzásra.
3. Ilyenkor (még meleg időben) a vágások helye hamar “beszárad”, és a vágás helyén könnyező folyadék nem égeti le az új hajtásokat (savas kémhatású)
4. A vágásokat, főleg a nagyobbakat ajánlott kezelni, gombafertőzések elkerülése érdekében. Én ha tavasszal (is), vagy késő ősszel (is) metszek, akkor egy permetezést szoktam adni nekik (általában valamilyen réz tartalmú szerrel), a nagyobb keresztmetszeteknél sebkezelő gélt is szoktam alkalmazni. Ezt a nyári melegben én ki szoktam hagyni, főleg ha tartósan 30 fok feletti nappali hőmérsékletek vannak. Most is 35-37 volt a napokban, ilyenkor a gombabetegségeknek elég kicsi az esélye. Nem bírják a meleget.
5. Ilyenkor gyökereztetni is könnyebb, a most meggyökeresedett ágakat elültetve őszre már egy erős csemetét tudunk a telelőbe vinni.

Összefoglalva, a nyári metszés ideális lehet egy fiatalító, vagy fenntartó metszés elvégzésére is, kis lemondással (sok levágott ág, virág).

Tavaszi, őszi metszések

Nálam a kevésbé tervezett metszés időszaka a tavasz és az ősz. Abban az esetben nyúlok hozzá ilyenkor, ha hanyag voltam, nem gondolkodtam előre, vagy egyszerűen egészségügyi okok miatt kell.

Sokszor tavasszal nehéz eldönteni, hogy meddig hagyjuk bent őket üvegházban, fóliasátorban, vagy éppen ahol teleltetjük. Ha 3-4 darab van, akkor könnyű őket reggel kitenni, este bevinni, de nekem most már jóval 100 fölött van, abból van vagy 30 nagy, ezeket már problémásabb hurcolni. Ilyenkor ugye az üvegházban napközben igen meleg tud lenni, ha kint van 6-7 fokos napsütés, bent az üvegházban hamar tud 30 fok fölé is menni. Emiatt egyrészt sok új hajtás indul meg kora tavasszal (amikor nem kellene), emellett 1-2 nap nem figyelés után, pillanatok alatt el tud hatalmasodni az atka, vagy levéltetű invázió (atkák imádják a kora tavaszi melegeket az üvegházban). Levéltetvekkel könnyebb harcolni, de az atka kegyetlen. Nagyon nehéz megszabadulni tőle, és sokszor a tarra vágás a legjobb döntés. Ezt csak azért írom, mert volt benne részem, szenvedős év volt (azt hiszem 2018).

Ugyanígy tarra vágás lett a vége egyik évben annak a ki-be hurcolásnak is, amit fent már említettem. Nem hordtam be őket egy áprilisi estén, mert bíztam az időjárás jelentésben, 12 nagyméretű (5+ évesek) esett áldozatul, minden levele és új hajtása megfagyott.

Összefoglalva ősszel és tavasszal érdemes finomabban bánni a metszéssel, persze csak ha tudunk.

Hogyan kell metszeni?

Erről bármit írok, a profik nagyon könnyen bele tudnak kötni. Mindegyik módszerben, tanácsban lehet valami, amit másképp csinálunk vagy szoktunk meg.

A célokat feljebb nagyrészt tisztáztuk, annak megfelelően azt kell szem előtt tartanunk, hogy az adott célt elérjük. Tudom ezt így nehéz, de próbáljuk meg magunk elé képzelni, hogy nagyjából hol jönnek majd az új hajtások, milyen lesz növényünk formája, ha beindulnak. Ehhez még hozzájön az adott fajta viselkedése is, hiszen nem mindegyik nő egyformán.

Ha például valamilyen egészségügyi ok(ok) miatt a tarrvágás mellett döntünk, akkor az nagyjából annyit jelent, hogy nagyon rövid (10-15 cm max) ágakat hagyunk csak, akár levél nélkül. Majd hoz új hajtásokat, ha erős, ép gyökérzete van és jó földje, akkor gyorsan és sokat. Jó eséllyel még ritkítanunk is kell.

Ha formázni szeretnénk, például egy új csemetét szeretnénk “bokrosabbra” nevelni, akkor akár ugyanazt is csinálhatjuk mint amikor tarra vágjuk. Ez az átmeneti, levél nélküli állapot nem szép, de tényleg csak átmeneti, néhány hét alatt újra dús zöld bokrunk lesz.

Fás, félfás, zöld ágak

Ahogyan a kapcsolódó videóban is elmondtam, van egy fontos különbség a fás és a zöld ágak között. Amennyiben egy teljesen megfásult ágat vágunk el, az a vágás alatt nagyon sok helyen képes új hajtásokat hozni, egy tarra vágás esetén ezért nem is szoktam sok fás ágat meghagyni (kevesebbet kelljen ritkítani). A zöld szárakra viszont ez nem igaz, mert jellemzően a vágás alatti elágazásnál (nódusznál) fog hajtani. Ezt figyelembe kell venni mindig, amikor magunk elé képzeljük, hogy az új hajtások majd honnan és merre nőnek.

Általános leander metszés útmutató

• Ne legyünk gyávák, ne féljünk az ollótól és az ágaktól, ne sajnáljuk a növényt
• Ha találunk beteg, sérült ágakat, hajtásokat, akkor először azokat vágjuk vissza. Akár az egész hajtást is levághatjuk, de ha pl csak letört, elég a törés alatt 5-10 cm-el.
• Ne legyünk gyávák, ne féljünk az ollótól és az ágaktól, ne sajnáljuk a növényt
• A meghajlott, ferdén növő, nagyon kilógó ágakat vágjuk le
• Ne legyünk gyávák, ne féljünk az ollótól és az ágaktól, ne sajnáljuk a növényt
• A gyengébb hajtásokat a tövénél vágjuk le
• Ritkítsuk meg az ágakat, hajtásokat a fenti ötletek, tippek figyelembe vételével. Próbáljuk meg úgy válogatni a megmaradó hajtásokat-ágakat, hogy megnézzük milyen erősek, merre nőnek, hol helyezkednek el (képzeljük magunk elé, hogy egy év múlva mi lesz belőle).

Célszerű úgy időzíteni a metszést, hogy 1-2 nap alatt végezzünk vele, hogy a végén egy gomba elleni védekezést be tudjunk iktatni (ezt én nem mindig csinálom a nyári metszéseknél, amikor 30-35 ℃ nappali hőmérsékletek vannak). Ha nagyon vastag ágakat is elvágunk, akkor sebkezelő gélt is alkalmazhatunk.

Egy kis útmutatót is csináltam, gondolatébresztőnek.

Összefoglalva bíztatnék mindenkit arra, hogy kísérletezzen, elrontani nem nagyon lehet, ha nem olyan eredményt kaptunk mint szerettük volna, következő évben jobban sikerül!